Dráma!..

Lehet, hogy inkább szeretném, ha kevesebb dolog történne velem?!
Elmondom, most miért írom ezt:

pénteken, az esti sétánál, az utolsó utcában, 5 percre tőlünk, – erre még sosem jártam GazdiMamival valamiért – megtámadott egy fekete kutya. Védekezi sem maradt időnk, mert ahogy az udvarukhoz értünk, a kerítéshez rohant – vagy már ott várt – és kirontott alatta, egyenesen nekem. GazdiMami próbált elhúzni onnan, miközben hangosan kiabált és sikoltozott, így végül a kutya elfutott. Gyorsan meg lettem vizsgálva, hogy megsérültem-e, aztán hazasiettünk, de otthon vette csak észre GazdiMami, hogy bizony csak megharapott az a fránya dög, méghozzá elég mélyen, a bal hátsó combomon, így- a mi doktorbácsinkkal konzultálva – jobbnak látta, ha KisZsuzsi segítségével elautózunk Lőrincre, egy éjjel is nyitva tartó állatorvosi rendelőbe.
A rendelőbe sokat kell kellett várni, de aztán mikor megvizsgált a kedves doktor néni, azt mondta, a harapás az izom köpenyt is érte. Kitisztította a sebet, lenyírta a szőrt körülötte, és adott antibiotikumot. Sajnos, adott egy gallért is, és ő még azt javasolta, tartsanak inkább odabent. Hát, ugyan mindig is érdekelt, hogy mi lehet odabent, de nem így képzeltem, hogy bejutok oda!
Pénteken tehát bent aludhattam a verandán, megágyaztak nekem, – még a tükrös szekrényt is eltakarták, hogy ne ijedjek mindig meg attól a másik kutyától – sajnos, azt a béna gallért is feltették rám, mit mondjak, elég nehéz vele közlekedni, mindenbe beleakadok vele! GazdiMamim is lent aludt a dolgozószobában, késő estig, amíg el nem aludtam, ki-ki jött hozzám megnézni, hogy jól vagyok-e, és reggel fél 7-kor is rögtön kijött hozzám, mikor nekiütköztem felkelés után egy szekrénynek.

Másnap aztán eléggé nyomi voltam egész nap…. Biztos az orvosságtól is, meg hát a seb is fájt, nincs valami jó helyen!
Délután aztán  már az én doktorbácsimhoz sétáltunk el, mert rendelt, és szerencsére ő már úgy gondolta, hogy nem kell hordanom azt a béna gallért, és nem kell bent aludnom sem, legyek csak a megszokott helyemen – ami most már végleg úgy tűnik, hogy a teraszon lévő asztal lesz… (végre GazdiMamiék is elfogadták, azt mondták, ha már ennyire szeretem, akkor legyen. Csak alám tették a rongyomat, így végülis nekem is sokkal jobb… És így olyan jól oda lehet bújni hozzájuk, amikor odajönnek hozzám!!!)

Ma is sokat pihentem tehát az asztal tetején, mert még mindig eléggé megvisel ez az egész, meg ezt az esős időt sem szeretem annyira, de persze azért sétálni sétálunk, az fontos mindannyiunknak! És legalább nem kell a gallér!! És gyógyulgatok, kapom az orvosságot, meg GazdiMamim minden nap kiöblíti Betadinnal a sebem, csütörtökig…   Hát, így jártam! Most kicsit óvatosabb vagyok azért a többi kutyával, főleg ma este, amikor már kicsit sötétebb volt, amikor kimentünk… Az azért ijesztő még kicsit….:-(

{GazdiMami megjegyzése: a fekete kutya gazdáját még nem sikerült meginterjúvolnom, hogy mi a terve a kerítéssel, mi újság a kutyája oltási könyvével. Hagytam nekik egy kézzel írt levelet, mert a csengő nem működött, de még nem jelentkeztek. DE nem adom fel, főleg, hogy azóta megtudtam, hogy nem ez volt az első ilyen eset, állítólag a szomszéd kutyát is megharapta már kétszer!  Írom is mindjárt a következő levelet, mert ez nem maradhat ennyiben! Mert ma az enyémet támadta meg, de holnap kiét fogja?! FELELŐS KUTYATARTÁS!!}