Szende Kedves!
Ezt a bejegyzést most kivételesen én teszem, a Leendő Gazdid. Egy hét múlva elhozunk magunkhoz! Nem tudom, Te érzed-e, hogy valami készülődik, igyekeztünk tudatni Veled a többszöri látogatásunkkal. Szerettük volna, hogy amikor majd elhozunk, akkor ne idegenekként tekints majd ránk, valamennyire már ismerj bennünket. (Most is, meg szerettünk volna látogatni, a nyaralásból hazafelé, de sajnos nem sikerült hozzá időben elindulnunk, és lekéstük a gondozók délelőtti ottlétét… Nagyon sajnálom, mert mindannyian készültünk rá, beszereztünk újabb jutifalatokat, mert a múltkor nagyon a nyakára jártatok Lorddal…)
Szóval, izgulunk, és nagyon készülünk Rád, a jöveteledre! Ne hidd, hogy nincsenek kétségeink, tartunk tőle, hogy vajon az, hogy eddigi életedben, az elmúlt 4-5 évben, mindig a Menhely falai között éltél, nem tett-e esetleg nagyon zárkózottá, befelé fordulóvá Téged, képes leszel-e megszokni, megszeretni minket, az itteni környezetedet.
Tudod, el kell, hogy mondjam, hogy Anyagazdid (ez én lennék) életében Te leszel az első olyan kutya, akit ő (vagyis én) választottalak ki. Voltak kutyáim gyerekkoromban, természetesen többségüket szüleim választották, vagy befogadtuk őket valahonnan. Persze őket is szerettem, mindegyiküket. Aztán felnőttkorom első kutyája, akit szintén örököltünk az előző házunkkal, Rozsdi volt. Őt is szerettük természetesen, de valahogy amikor hozzánk került, 7 éve, 5-6 évesen, a gyerekeim még elég kicsik voltak, és rengeteg gondunk volt a házunkkal, így bevallom, nem jutott rá sok idő és figyelem – persze, az is messze több volt, mint amit az előző tulajdonosától kapott, de szerettünk volna többet adni. Aztán tavaly ősszel elköltöztünk, bár nem túl messze, majdnem szembe a régi házzal, de Rozsdi közben megbetegedett, és sajnos most nyár elején el kellett altatnunk őt. Közben építkeztünk, de már csak kicsit, és persze jöttek a nyaralások is, de amikor itthon voltunk, és volt időm rá, én elkezdtem keresgélni a neten. Merthogy abban biztos voltam, hogy mindenképpen menhelyről szeretnék befogadni egy kutyust, akit én választok ki. Hogy mi alapján? Annyit tudtam, hogy kislányt szeretnék, és kb. középtermetű kutyust, esetleg, ha találok, akkor golden retriever keveréket… Hát, azt is gondoltam, hogy 1 éves körülinek kéne lennie, mert az már nem annyira kicsi, de nem is annyira felnőtt még, hogy ne tudna megszokni nálunk, esetleg még könnyen nevelhető is.
Tehát ilyesmiket keresgéltem. És még találtam is egy-két hasonlót. De akkor a Rex Menhelynél megláttalak Téged! Téged, és a leírást Rólad! És a tekinteted nem eresztett! És el sem tudtam képzelni, – mint ahogy még most sem, – hogy vajon miért nem kellettél eddig még senkinek!? Mert én azonnal beléd szerettem! Vártam a személyes találkozást is, hátha akkor majd, élőben nem fogsz annyira tetszeni, vagy mégis beleszeretek egy másik társadba, aki “jobban megfelel az előzetes elképzeléseimnek”, de ott is Te voltál a legszebb nekem! Szóval, eldőlt! És meglepődtem, hogy mennyien örülnek annak, hogy mi Téged választottunk, mert én nem gondoltam, hogy ez olyan nagy dolog…. És továbbra is bízom benne, hogy Te sem fogsz csalódni bennünk és képesek leszünk megadni Neked mindazt, ami jár, és amit eddig nem kaphattál meg. Komolyan azt tervezzük, hogy Te igazi családtag leszel nálunk, tanítani szeretnénk kicsit, az alapokra, viszünk majd magunkkal ide-oda, kirándulni, stb. De ehhez majd Te is kellesz ám! Mi mindent megteszünk majd, hogy jól érezd magad velünk, komolyak a szándékaink és a terveink…. És nagyon bízunk benne, hogy kinyitod majd nekünk a szívedet és beengedsz minket a legmélyére… A mienk már nyitva, készülünk!!!
Zsuzsa
ui: tudom, hogy a kennelben együtt laksz régóta barátoddal, Lorddal. A szívem szakad meg érte, hogy elszakítlak Tőle, és Őt otthagyom, hidd el! Komolyan el is gondolkoztam, gondolkoztunk róla, hogy esetleg őt is magunkhoz vesszük, de akkor pont azt nem tudjuk megvalósítani, amit szeretnénk: hogy Te igazi családtag legyél! Két kutyával, (és persze közben a két gyerekkel) ráadásul ekkorával, már nehezebb elindulni bárhova, az már komolyabb szervezést igényel. Ráadásul a kert sem annyira nagy, és a többi kert is elég közel van errefelé, lehet, hogy két kutya már a szomszédokat is zavarná. Kimaradnál a családból, bár igaz, itt lenne a barátod. De engedd meg, hogy mi legyünk ezentúl a barátod! Kérlek! Lordért pedig próbálok megtenni mindent, mert az is igaz, hogy a közös sétálások során őt is nagyon megkedveltük! Igazi maci-fiú, mindene a hasa, kedves, barátságos, aranyos! De hát Te ezt tudod…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: