Találjátok ki, hol jártam két hete hétvégén!
Na jó, elárulom, mert úgysem tudjátok: Kisorosziba mentem Gazdiékkal, kirándulni! Méghozzá direkt az én kedvemért mentünk pont oda, mert GazdiMamim jó előre utánaolvasott a kutyabarát kirándulóhelyeknek és ezt választotta ki a neten fellelt tippek közül. Hát, nem tudom, a többi hely milyen lehetett, amiket ajánlottak, nekem ez volt maga a Paradicsom, egyszerűen TÖKÉLETES!
Már rég autóztam, pláne úgy, hogy az egész család jött velem a kocsiban, szóval induláskor nagyon izgatott lettem, hogy vajon mi fog történni. Egész úton odafelé nézelődtem ki az ablakon, hol ezen az oldalon, hol a másikon, néha GazdiMamimon ácsorogva, és csak egyszer-egyszer megpihenve – nehogy lemaradjak valamiről. Amikor végre odaértünk, és GazdiPapim kiszállt a vezetőülésből, már annyira felindult voltam, hogy meg sem vártam, hogy kinyissák a mellettem levő oldalt, előreugrottam a helyére, és ott szálltam ki a kocsiból – még jó, hogy nem csukta rám az ajtót.
És hát, amit utána történt, elmesélhetetlen… Szabadság! Futkározás! Dunában szaladgálás és lefetyelés! Póráz nélkül többnyire… (igaz, amikor először lekerült rólam, és elszaladtam, GazdiMamim kicsit kétségbeesett, hogy talán sosem lát többé, de persze visszamentem hozzá, csak olyan jólesett egy hatalmas kört futni, át mindenen!!)
Szerencsére a jó idő ellenére, nem voltak sokan, így csak egyszer-egyszer kellett visszarakni rám a pórázt. (Mert sajnos, a többi kutyával továbbra is kiszámíthatatlan vagyok.. 🙁 )
Szóval, fantasztikus nap volt, Kisoroszi tényleg csodaszép, és nemcsak a kutyáknak paradicsom, hanem mindenkinek! (Remélem, megyünk majd máskor is!)
De inkább beszéljenek helyettem a fotók! 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: