2015. Ez az első év az életemben, amit már gazdis kutyaként kezdek! Mi mást lehet erre mondani? Csakis azt, hogy új év, új élet! Nem? És hogy hogy tervezem? Hát lássuk csak:
– Megtartjuk a Gazdival való napi két sétát. Igyekszünk minél kevesebbre redukálni azon napok számát, amikor – ritkán – csak napi egy jön össze belőle.
– Igyekszünk (na jó, igyekszem) minél inkább benti-kinti kutyává válni. (Igaz, ehhez GazdiPapinak is lesz egy-két szava.) Mondjuk igazán nem panaszkodhatok, mert ahhoz képest, hogy neki az a véleménye, hogy “a kutya kinti állat”, azért egész sokat lehetek bent, még olyankor is, – esténként például – amikor ő is itthon van. És ez igazán nagy előrelépés ám! Imádok a klassz, új fekhelyemen heverészni, családi körben. (Mondjuk Gazdik azért haragszanak, amikor olyankor is belógok néha, amikor éppen indulnának valahova, vagy épp nem gondolják, hogy bent kéne lennem. Főleg, amikor kint nagy kosz van és végigtrappolok a lakáson piszkos lábbal. Mert egyébként GazdiMami mindig megtörli a tappancsaimat, mielőtt beenged. Fú, azt viszont nagyon úúútálom! De még azt is elviselem egy kis bentlétért. Az alábbi képen épp a konyhaablakban állok és nézek várakozóan a Gazdikra, hogy vajon mikor engednek be…)
– Ismét járunk majd a kutyaiskolába. Tanulnom is kell még, okosodnom, de legfőképp szocializálódnom. Mert mióta nem járunk hetente suliba, sajnos megint kicsit antiszociális lettem a többi kutyával, aminek GazdiMamim nem nagyon örül.
– Sokat szeretnék kirándulni a Gazdikkal, Családdal! Szerencsére ez nekik sincs ellenére, szóval biztosan teljesíthető. Igazából még közös nyaralást is tervezek velük… Remélem, az is összejön!
– Meg szeretném látogatni Lordot a menhelyen! Ezt is közös terv! Szóval kora tavasszal biztosan megyünk! Hiányzik!
– És sok-sok játék illetve futkározás együtt! Jó lenne kicsit megtanulnom, milyen jó is a labdázás, stb. Mert ez nekem eddig valahogy kimaradt…
Hát, röviden ennyi a tervem….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: