Ugye kíváncsian vártátok már, hogy mi is az a TITOK, amit eddig nem meséltem el? Hát, kérem szépen, a kedvenc játékunk, séta közben… Hozzávalók: minimum két ember, (akiből az egyik a Mamim), meg én. Helyszín: Kapisztrán utca, ami egyébként GazdiMamim egyik kedvenc utcája a Wekerletelepen. A játékhoz ez az utca azért ideális, mert egy kis terecskébe fut bele, ahol ugyebár az autóknak le kell lassítania, ezért amikor ide bekanyarodnak, már biztosan nem hajtanak gyorsan.
És akkor a játék: Gazdi Mamim megáll a második háznál az úttesten, míg a velünk sétáló másik emberke (aki többnyire egyik GazdiTesóm, de volt már, hogy GazdiPapim volt az, vagy a Nagynéni) tovább sétál velem pár házzal lejjebb, de mindenképp megáll a sarok előtti utolsó ház kapujánál. (Itt azért kezdetben volt egy kis félénk vissza-vissza tekintgetés részemről, hogy vajon GazdiMamimat biztos nem hagyjuk-e ott végleg, de most már magabiztosan lépkedek a kísérőmmel.) Szóval, amikor elérjük ezt a kaput, megfordulunk, a kísérőm leveszi rólam a pórázt, és én usgyi, kilövök, és rohanok vissza GazdiMamimhoz!! Füleimet hátracsapom, és teljes iramban száguldok! IMÁDOM! Utána GazdiMamimmal visszakocogunk a kísérő emberkéhez – mondjuk ő csak félútig jön, hogy ösztönözzön, aztán visszamegy a posztjára – és még egy párszor eljátszuk ugyanezt. Kár, hogy többnyire egyedül sétáltat Mamim, és olyankor nem tudunk játszani… 🙁
Egyébként mostanában séta közben is folyamatosan gyakorolunk! Minden sarkon,mielőtt lelépünk a járdáról, Mamim azt mondja, hogy “Úttest”, utána megállunk, én leülök, kapok jutifalatot, és ha azt mondja mehetünk, akkor elindulunk és átkelünk. Ezt én már olyannyira megtanultam, hogy ha nagy ritkán GazdiMamim el-elfelejtené (mert mondjuk telefonál), én akkor is megállok és kérdő tekintettel, várakozóan nézek rá! Ugye, milyen okos vagyok? (Már szokta is mondani Mamim, hogy okosabb is, mint Ő!)
És akkor még mindig nem írok a kutyaházról, meg egy másik, újabb titokról, mert van egy örömteli bejelentésem! Képzeljétek, mi történt!? Egy kedves, régi ismerőse GazdiMamimnak, – részben a mi példánkból kedvet illetve megerősítést kapva – a héten örökbefogadott egy kiskutyát az Illatos úti telepről!! A hölgy, Zsófi olvasta a blogomat, aztán érdeklődött a döntés előtt Mamimnál is, hogy nálunk mi hogy volt, megkonzultálták, hogy vajon nekik milyen kiskutya lenne jó, és utána engedett a kislánya kérésének, és megtörtént a CSODA! Most már ők is boldog kutyatulajdonosok, választottjukat Bonnie-nak hívják, egy éves, és kislány! Ezért most, kivételesen, – az ő engedélyükkel – róla teszek fel egy képet! Jó választás volt, ugye? Kívánok nekik sok-sok boldogságot, és hogy legyen olyan jó nekik is, mint nekünk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: