Nem meséltem el nektek még valamit: nevezetesen, hogy hogyan is telnek a séták nálunk….
Vannak ugye a sietős, negyedórás-húszperces séták, amik szerencsére ritkák, csak olyankor alkalmazza őket GazdiMami, amikor sűrű napja van, és egész nap alig látom, és még délután-este is rohangál valamerre (vagy ha naggyon fáj a lába, ami sajna néha előfordul). Vagy ha reggel van valami dolga – mondjuk Bolhapiacot tart, stb – és GazdiApa vagy valamelyik gyerkőc visz ki. Ezek sem rosszak, de azért ezeket nem annyira szeretem. Elmegyünk többnyire azért a kedvenc utcánkba, a Kapisztránba, de utána rövid kört teszünk csak a szűken vett környéken. Jobb, mint a semmi, és örülök ezeknek is, de jobban szeretem az igazi, NAGY sétákat.
Aztán vannak a hétköznap reggeli séták, amikor együtt kísérjük el a gyerekeket az iskolába GazdiMamival. Odafele menet persze ezekről sem mondhatnánk, hogy ráérősen andalgunk, hiszen valamilyen okból mindig az utolsó percben indulunk el, szóval inkább rohanásnak nevezném. De aztán amikor a két “simabőrű testvérem” bemegy az iskola kapuján, eljön az én időm! Sokszor csatlakozunk mondjuk egy kifelé távozó gyalogos szülőhöz, akit ismer GazdiMami, és olyankor elkísérjük őt a buszmegállóba, vagy haza – attól függ ki az illető és hova-merre megy. Akkor ők beszélgetnek kicsit, én meg nyugodtan szaglászhatok. Aztán már csak ketten sétálgatunk. Mondjuk ha Gazdim ráér, az egész séta lehet akár 40-60 perc is. Az azért jó kis napkezdés!
Délután van a Nagy Séta általában. A pontos ideje és pontos hossza nincs meghatározva, a család aznapi napirendjétől függ, de azért mindketten jobban szeretjük, ha sikerül még nappali világosságban megejtenünk – ez azért így tél felé menetelve egyre nehezebb, de már nem is bánom annyira (bár eddig nem szerettem). Jó esetben ez a séta megvan egy órás, néha több is. Hm, mennyi szagolgatni valót lehet ennyi idő alatt találni, ha ti azt tudnátok!? Izgalmas!! Sokszor elmegyünk közben valamelyik gyerekért ide vagy oda, és csatlakozik hozzánk.
És hát, vannak bevett útvonalaink, és vannak bizonyos helyek, amiket ezeken a bevett útvonalakon mindenképp meg kell látogatni (nem mindig délután, van ahova délelőtt (is) megyünk)! Kettő fő helyszín van, ezek a Kós Károly téren, a lakhelyünk fő terén vannak: nagy kedvencem “a Másik bolt”. Nahát, ez egy nagyon érdekes hely, tulajdonképpen a tér egyik sarkánál erre visz szerintem a járda, lehetetlen is kihagyni, amikor erre járunk! Jópofa a tulaj, a Fábi, mert mindig nagy örömmel fogad engem, olyankor is, amikor pedig nem is veszünk semmit, csak benyargalunk meg ki, és köszönünk. Sokszor simit is kapok tőle, ha nincs éppen vevő bent. És néha azért vásárolunk is, és bármit veszünk, annak annyira finom az illata, hogy annak ellenére is hajlandó vagyok enni belőle, hogy nem is szeretem a péksütiket. (Mit hajlandó?! Követelem, hogy kapjak!) De lehet itt kapni bort, gyümölcsöt, zöldséget is, meg csokit, tejterméket… Sőt, vmi halfélék szagát is érzem néha..
A másik kedvencem a téren a Wekerlei Társaskör Egyesület irodája! Ide is mindig szeretek benézni, ha nyitva van éppen. GazdiMamim itt szokott dolgozni állítólag, de amikor velem benézünk, akkor csak kicsit beszélget munkáról, olyankor inkább én vagyok a téma – meg persze begyűjtöm a simiket az épp ott lévőktől. Mert hát az jár nekem, asszem. Legalábbis eddig mindig kaptam. Nem maradunk itt sokáig, mert pár perc után nekem ez azért uncsi (főleg, ha a Másik bolt még vár rám), szóval egy-két perc és én már az ajtóban állok, hogy induljunk.
……………….
És vannak még kedvenc helyeim a Telepen, de most elfáradtam: egy másik bejegyzésben folytatom később… Mert még sok mindenről akartam írni. Nemcsak helyekről, de emberekről, kutyapajtikról, kedvenc játékomról séta közben, és igen, a kutyaházamról is… Meg a gyakorlásról! Szóval, annyi, de annyi mondanivalóm van még, ezért hamarosan jelentkezem!
Ez a várakozó ülésem. Itt épp jutifalatra várok, de majdnem ugyanilyen szépen ülök, amikor sétálni indulunk és a pórázt várom, hogy a nyakamba kerüljön! Na jó, mondjuk akkor még ennél is kicsit izgatottabb vagyok, nehéz lefotózni, mert nem sokáig bírok a fenekemen megmaradni.. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: